Az állampolgárnak ma van néhány csatornája arra, hogy elmondja, mit gondol az állam működéséről. Elmehet közmeghallgatásra, ha tud róla, és ráér. Felszólalhat lakossági fórumon, ha a lakóhelyén szerveznek ilyet. Panaszt tehet az ombudsmannál, ha konkrét jogsérelmet tud felmutatni. Ezek a csatornák szétszórtak, nem egyformán hatékonyak, és szinte soha nem látni, mi lett az ötlettel. A javaslat bemegy valahová, és eltűnik.
A tényleges közvita közben átköltözött a Facebookra. Ott az algoritmus a figyelemre optimalizál, nem a közjóra, ezért a leghangosabb, legérzelmesebb, legmegosztóbb tartalom terjed a leggyorsabban, az árnyaltabb javaslatokat pedig alig látja valaki. Akinek ötlete van az e-ügyintézésről, a háziorvosi rendszer egyszerűsítéséről vagy arról, milyen sorrendben épüljenek a kerékpárutak, annak ma nincs hová vinnie.
A KözÖtlet ezt a hiányt pótolná.
Csatorna, nem fórum
A KözÖtlet állami fenntartású digitális platform, amelyen az állampolgárok kötött formában javaslatot tehetnek az állami szolgáltatások, eljárások és jogszabályok fejlesztésére. A kommentszekciókból, az online petíciós oldalakból és a kormányzati konzultációs kérdőívekből egy dolog hiányzott, és emiatt buktak el: a kötelező intézményi válasz. A KözÖtlet erre épül.
Ha egy javaslat eléri a kategóriájához rendelt szavazati küszöböt, az illetékes intézménynek 60 napon belül nyilvános, indokolt választ kell adnia. A válasz háromféle lehet: elfogadja és megvalósítja (időtervvel), részben elfogadja és tovább vizsgálja (konkrét lépésekkel), vagy elutasítja (részletes indoklással). Hallgatni nem lehet.
Ezt hívják a kör bezárásának (loop closure), és ettől lesz bizalom a platform iránt. A szavazás lehetősége önmagában kevés. Az állampolgárnak látnia kell, hogy a szavazata eljutott valakihez, aki érdemben válaszolt rá.
Amit a világ már kipróbált
Maga az ötlet nem új, a megvalósítás az. A barcelonai Decidim 2016 óta működik, és a város éves költségvetésének egy részéről is ezen szavaztak. 2024-ben 38 aktív részvételi folyamat és 6 állampolgári kezdeményezés futott rajta. Azoknak, akik kevésbé otthonosak a digitális világban, minden kerületben személyes segítségpontot nyitottak. A digitális szakadékra szerintem ez a legjobb bevált megoldás.
Tajvanon a vTaiwan platform a Pol.is konszenzusépítő eszközre épül. A Pol.is-ben a felhasználók nem válaszolhatnak közvetlenül egymásnak, egy állítással csak egyetérthetnek, ellenezhetik vagy átugorhatják. Az algoritmus a szavazási mintákból csoportokat képez, és kiemeli azokat az állításokat, amelyekkel váratlanul sok, egymástól eltérő véleménycsoport egyetért. Így a vita szándékosan a konszenzus felé tolódik, nem a szélsőségek felé. 2015 és 2018 között 26 témát dolgoztak fel így, és 80%-uk valamilyen kormányzati intézkedéssel zárult. A leghíresebb az Uber szabályozása: hat év patthelyzet után a Pol.is-en talált hét konszenzuspont lett a végső jogszabály alapja.
Izland fővárosában, Reykjavíkban a Better Reykjavík platform havonta kiválaszt 10–15 állampolgári javaslatot, amelyeket a városi tanácsnak napirendre kell tűznie. A város éves költségvetésének kb. 2%-áról közvetlenül a polgárok döntenek, rangsorolással. A platform 2010 óta működik, vagyis régóta a városigazgatás része, nem kísérlet.
Az alapelvek
A KözÖtletbe DÁP vagy Ügyfélkapu+ azonosítással lehet belépni. Ez kizárja a botok szavazását, a hamis fiókokat és a többszörös regisztrációt, minden szavazat mögött egy valódi, azonosított ember áll. A nyilvánosság felhasználónevet lát, de a háttérben minden lépés visszakövethető, és moderátori vagy hatósági kérésre az azonosítás feloldható.
A platform a Pol.is mintájára a konszenzus felé tereli a vitát. Az állításokat nem lehet közvetlenül kommentálni, csak támogatni, ellenezni, vagy új érvet hozzáadni mellettük vagy ellenük. A vitaszálak legfeljebb két szint mélyek. A javaslat melletti és elleni érvek két oszlopban jelennek meg, egyformán láthatóan.
Egy javaslat beadásakor meg kell adni a problémát, a javasolt megoldást, a várt hatást, és ha lehet, azt is, mennyire nehéz megvalósítani. A platform ehhez sablonokat ad. Ez komolyabb végiggondolásra készteti a beküldőt, és megkönnyíti az állami szervek dolgát, mert nem kell kitalálniuk, mit akart mondani.
Hogyan működik a gyakorlatban?
Az állampolgár belép, kiválaszt egy kategóriát, és kitölti a javaslatűrlapot. A rendszer automatikusan megnézi, van-e már hasonló javaslat, és ha van, felajánlja, hogy csatlakozzon hozzá. Egy moderátor 72 órán belül átnézi a javaslatot, és átengedi, visszaküldi vagy indoklással elutasítja. Az átengedett javaslat megjelenik a platformon, és lehet róla vitatkozni és szavazni.
Háromféleképpen lehet részt venni. Lehet szavazni (támogatom, ellenzem, nem tudom eldönteni), és a szavazat bármikor módosítható. Lehet érvet hozzáadni a javaslat mellett vagy ellen, amelyre a többiek külön szavazhatnak. És lehet módosító javaslatot tenni, amelyet az eredeti szerző beépíthet, ha jónak tartja.
A rangsor nem a szavazatok puszta száma. A súlyozott pontszámba beleszámít a nettó szavazatszám, a témakör részvételi aránya, egy konszenzustényező (plusz pont jár, ha a javaslatot több véleménycsoport is támogatja, nem csak egy szűk tábor), a megvalósíthatósági jelzés, és az új javaslatok kapnak egy frissességi bónuszt. Minden kategóriában havonta összeáll a Top 10 lista, és ezekre az illetékes intézménynek kötelező válaszolnia.
A kategóriák
A platform tíz fő kategóriával indul: digitális szolgáltatások (Magyarorszag.hu, e-ügyintézés, DÁP, NAV online), egészségügy (háziorvosi rendszer, várólisták, EESZT), oktatás (NAT, érettségi, tanári pálya), közlekedés (MÁV, BKK, kerékpárutak, KRESZ), helyi ügyek (önkormányzati szintű javaslatok), jogalkotás (törvénymódosítások, deregulációs ötletek), szociális ügyek (családtámogatás, fogyatékossággal élők), gazdaság és vállalkozás (KKV-támogatás, adminisztratív terhek), környezet és klíma (hulladékgazdálkodás, megújuló energia), kultúra és sport.
Minden kategóriában van egy „kérdés / információkérés a kormánytól" alkategória is. Ide nem javaslat kerül, hanem tisztázó kérdés, amelyre szintén kötelező válaszolni.
A platform fordítva is működik: az állami szervek konkrét kérdéseket tehetnek fel az állampolgároknak. Valódi dilemmákat, nem propagandát, például így: „hogyan alakítsuk át a háziorvosi alapellátást? Itt a négy lehetséges modell, kérjük, szavazzanak és érveljenek." Ezt a gyakorlatot a vTaiwan vezette be, és közvetlenül be lehet építeni a jogalkotásba.
Moderálás és minőségbiztosítás
A moderátorok a platform működését védik, a vita tartalmába nem szólnak bele. Akkor avatkoznak be, ha a tartalom alkotmányellenes, gyűlöletkeltő, nyilvánvalóan rosszhiszemű, vagy nem tartozik a platformra, például ha külpolitikai döntést vagy bírósági ítéletet akar felülbírálni. A „töröljük el az összes adót" típusú szimbolikus, populista ötleteket ki lehet szűrni. A kisebbségben lévő, de tartalmas és komoly javaslatokat viszont nem, akkor sem, ha a többség épp ellenük van.
A moderálásnak három szintje van. A közösségi moderátorok aktív, jó hírű felhasználók, ők jelölik meg a problémás tartalmat, és kiszűrik az ismétlődő javaslatokat. Az intézményi moderátorok az illetékes minisztérium vagy önkormányzat kijelölt köztisztviselői, ők döntenek a kategóriába sorolásról és a hivatalos válaszról. A vitatott esetekben és a fellebbezésekben a központi moderálási tanács dönt, amelyben a digitalizációért felelős minisztérium, civil szervezetek, egyetemek és az ombudsman ülnek.
Minden moderálási döntésnek nyilvános, írásos indoklása van, és 30 napon belül meg lehet fellebbezni. A tanács évente jelentést ad ki a moderálásról, benne a leggyakoribb okokkal és a fellebbezések kimenetelével.
A kockázatok
A legnagyobb kockázat a populizmus, vagyis hogy a kivitelezhetetlen, szimbolikus ötletek elnyomják a komoly javaslatokat. Ez ellen véd a kötött űrlap (kötelező hatás- és költségmezővel), a moderátori szűrés és a megvalósíthatóság súlya a rangsorban. Egy „legyen ingyen a sör" típusú javaslat nem tilos, de a rangsor végére kerül, mert a megvalósíthatósági jelzése nulla.
A polarizáció és a trollkodás ellen a Pol.is-féle felépítés véd: közvetlen kommentelés nincs, csak szavazás és érv, a konszenzustényezős rangsor pedig a mérsékelt, több csoport által támogatott javaslatokat emeli előre. A hiteles azonosítás miatt névtelen troll nem lehet.
Ha egy párt szervezetten kampányolna a saját üzenetéért, az ellen is a konszenzustényező a legjobb eszköz: csak az a javaslat kerül a Top 10-be, amelyet több politikai véleménycsoport is támogat, nem csak egy szűk tábor. A nyilvános szavazási mintákon a szervezett kampányok látszanak.
A digitális szakadékot a Decidim mintájára kezelném: személyes segítségpontok a kormányablakokban és a közkönyvtárakban, egyszerűsített és akadálymentes felület, és talán offline szavazási lehetőség is. A platform csak akkor ér valamit, ha nem csak az iskolázott, városi polgár szavazata számít.
Az adatvédelemhez: a felhasználók álnéven jelennek meg, az azonosításukat csak hatósági végzéssel lehet feloldani, a rendszer megfelel a GDPR-nek, és független adatvédelmi audit ellenőrzi. A külföldi befolyásolás ellen az alapvédelem a DÁP/Ügyfélkapu+ azonosítás, mert így csak magyar állampolgár szavazhat, a háttérben pedig folyamatosan fut a gyanús viselkedési mintákat kereső szűrés.
A technikai alap
A platform épülhet a bevált, nemzetközileg auditált, nyílt forráskódú Decidimre, kiegészítve a Pol.is konszenzusépítő motorjával. Mindkettő EUPL-licenc alatt átvehető, így nincs beszállítói függőség. A magyar igényekhez ezeket kell hozzáfejleszteni: KAÜ-integráció (DÁP / Ügyfélkapu+), akadálymentes magyar felület (WCAG 2.2 AA), települési és kerületi szűrés a helyi ügyekhez, intézményi válaszadó modul, amely beépül a minisztériumok belső munkafolyamatába, és egy AI-alapú modul, amely felismeri és csoportosítja a sok hasonló javaslatot, és összefoglalót készít róluk.
A platform forráskódja a KözKód projektben elérhető, és civil fejlesztők is hozzájárulhatnak, így az is átlátható, hogyan működik.
Ütemterv
Az első hat hónapban ki kell dolgozni a jogszabályi hátteret (az intézményi válaszadást csak törvény teheti kötelezővé), magyarítani kell a Decidim és Pol.is alapú prototípust, fel kell állítani a moderálási tanácsot, és be kell vonni a civil partnereket: a TASZ-t, a K-Monitort, az Eötvös Károly Intézetet és az akadémiát.
A 6. és a 18. hónap között jön a pilot 2–3 önként jelentkező kategóriával (például digitális szolgáltatások, és helyi ügyek 5–6 településen). A kategóriák köre szűk, de minden DÁP-tulajdonos beléphet. Közben folyamatosan mérjük a részvételt, a demográfiai eloszlást, a válaszok minőségét és a megvalósulási arányt.
A 18. hónaptól minden kategória és minden minisztérium bekapcsolódik, kiépül az önkormányzati szint (minden település saját aldomainen), törvény írja elő a kötelező intézményi válaszadást, évente parlamenti meghallgatás van, és a platform csatlakozik az EU OpenGovIntelligence és más nyílt kormányzási programokhoz.
KözÖtlet és KözKód: a javaslattól a kódig
A két platform kiegészíti egymást. A KözÖtletben az állampolgár elmondja, mi nem működik, és mit szeretne másképp. A KözKód fejlesztői kapacitást ad a megvalósításhoz ott, ahol digitális szolgáltatásról van szó: az azonosított fejlesztők az állami szoftver nem kritikus részein ténylegesen változtathatnak.
Amennyire látom, ilyen egységes kombináció Európában még sehol nincs. Az állampolgár elmondhatja, mit szeretne másképp, és ha fejlesztő, a megvalósításban is részt vehet. Így a beleszólása a javaslattól a kódig valódi.
A platform sikere azon múlik, hogy jó-e a moderálás, érdemben válaszolnak-e az állami szervek, és megtanulja-e a közösség a konszenzuskereső vitát, vagy a közösségi médiában megszokott módon próbál vitatkozni rajta.