Hibrid digitális népszavazási rendszer koncepciója Magyarország számára. Jogi, technikai és biztonsági koncepciópapír, v1.0, 2026.
FIGYELEM: Ez az anyag szakmai-elméleti koncepciópapír. A megvalósításához módosítani kell az Alaptörvényt és több sarkalatos törvényt, és széles szakmai és társadalmi egyetértés kell hozzá.
1. Vezetői összefoglaló
A KözSzavazás egy hibrid digitális népszavazási modell. A hagyományos papíralapú szavazás megmaradna, és mellé kerülne egy szigorúan ellenőrzött, kriptográfiailag ellenőrizhető elektronikus csatorna. A polgár maga választaná meg, hogy papíron, postán vagy az interneten szavaz. A legnehezebb technikai feladat a három csatorna összehangolása: senki ne szavazhasson kétszer.
Két okból foglalkozom vele: az állam pénzt takaríthat meg, és többen mehetnek el szavazni. Egy országos népszavazás 8–15 milliárd forintba kerül, ennek nagy része fizikai infrastruktúra: szavazókörök, szavazatszámláló bizottságok, biztonsági kíséret, nyomtatott anyagok. A digitális csatornán egy szavazat ára ennek töredéke lehet, így gyakrabban lehetne kisebb tárgyú népszavazást tartani. A digitális csatornának viszont saját, nagy fix költsége van: folyamatos auditok, sebezhetőségvizsgálat, kriptográfiai infrastruktúra.
A modell az észt i-Voting tapasztalataiból indul ki (ott 2023-ban a szavazatok több mint fele online érkezett), de beépíti a német alkotmánybíróság 2009-es döntését és a svájci 2019-es moratóriumot is. Mindkettő ugyanazt az elvet rögzíti: az elektronikus szavazás csak akkor alkotmányos, ha minden polgár szakértői segítség nélkül ellenőrizni tudja a választás minden lépését.
Az Ügyfélkapu önmagában nem elég a választójog gyakorlásához szükséges azonosításhoz. A szavazás titkossága és az egy ember, egy szavazat elv együtt azt kívánja, hogy a rendszer egyszerre tudja, ki szavazott, és ne tudja, mire. Ehhez sokkal erősebb kriptográfiai garancia kell, mint egy szokásos belépéshez. Minimumként minősített elektronikus aláírást (eIDAS QES) javaslok, kétlépcsős azonosítással, két független eszközön.
A bevezetéshez módosítani kell az Alaptörvényt, a két érintett sarkalatos törvényt (Ve., Nsztv.), és kell az Alkotmánybíróság előzetes normakontrollja. A pilot reálisan 4–5 év előkészítés után jöhet, és nem országos népszavazáson, hanem kisebb tétű szavazáson érdemes kipróbálni: egy önként jelentkező település helyi népszavazásán, vagy egy diáktanácsi vagy kamarai választáson.
A véleményem: a digitális népszavazás Magyarországon ma szakmailag megoldható, de jogilag nincs előkészítve, és a társadalom sem támogatja. Akkor lehet sikeres, ha az állam türelmesen, hosszú távra tervez, és az ellenzékkel egyetértésben halad. Egy elsietett bevezetés tönkreteheti a választási rendszerbe vetett bizalmat.
2. Alkotmányos és jogi háttér
2.1. A hatályos magyar szabályozás
A népszavazást Magyarországon több jogszabály együtt szabályozza.
Alaptörvény 8. cikk: ez hozza létre a népszavazás intézményét. Az országos népszavazást az Országgyűlés rendeli el: legalább 200 000 választópolgár kezdeményezésére kötelezően, a köztársasági elnök, a Kormány vagy 100 000 választópolgár kezdeményezésére mérlegelés alapján. Csak az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdésről lehet. Tiltott tárgykörök: az Alaptörvény módosítása; a központi költségvetés, adó, illeték, járulék, vám; nemzetközi szerződésből eredő kötelezettség; az emberek személyi és vagyoni jogai; általános választás kitűzése; rendkívüli helyzet stb.
Alaptörvény XXIII. cikk (7): „Mindenkinek joga van országos népszavazáson részt venni, aki az országgyűlési képviselők választásán választó." A részvétel joga tehát a választójoghoz kötött.
2013. évi CCXXXVIII. törvény (Nsztv.): a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről és a népszavazási eljárásról. Részletesen szabályozza az aláírásgyűjtést, a hitelesítést és a népszavazás lebonyolítását.
2013. évi XXXVI. törvény (Ve.): a választási eljárásról. Az általános részét az Nsztv. utalása alapján a népszavazásra is alkalmazni kell. Ez rögzíti a szavazás technikai szabályait.
2011. évi CLI. törvény (Abtv.): az Alkotmánybíróságról. Az Alkotmánybíróság vizsgálja az NVB és a Kúria kérdés-hitelesítő határozatát, valamint a népszavazást elrendelő országgyűlési határozat alkotmányosságát.
2.2. Az országos népszavazás eredményessége és kötőereje
Az országos népszavazás akkor érvényes, ha a választópolgárok több mint fele érvényesen szavazott, és akkor eredményes, ha az érvényesen szavazók több mint fele ugyanazt a választ adta. Az érvényes és eredményes népszavazás köti az Országgyűlést: a döntéssel ellentétes törvényt 3 évig nem hozhat, és ha törvényalkotási kötelezettség következik belőle, 180 napon belül meg kell alkotnia a törvényt.
Helyi népszavazást a települési képviselő-testület rendelhet el, ha a választópolgárok önkormányzati rendeletben meghatározott része (10 és 25% között) kezdeményezi. A helyi népszavazás kötőereje hasonló az országoshoz, de kevesebb kérdésben lehet tartani.
2.3. Az alkotmányos akadályok pontos azonosítása
Egy digitális szavazási csatorna a következő alkotmányos elveket érinti:
A választás titkossága: az Alaptörvény 2. cikk (1) bekezdése szerint a választás titkos. Az elektronikus szavazás technikailag képes erre, de a saját eszközén a polgár maga nem tudja garantálni („shoulder surfing", kameramegfigyelés, családon belüli kényszer).
Az egyenlő szavazati jog: mindenkinek egy szavazata van. A három csatorna (papír, posta, digitális) összekapcsolása technikailag nehéz, mert a digitális szavazat előbb érkezik, a papíralapú utólag, és közben biztosítani kell, hogy senki ne szavazhasson kétszer.
A közvetlenség és a választás nyilvánossága: a német alkotmánybíróság 2009-es döntése szerint minden polgárnak szakértői segítség nélkül képesnek kell lennie a választás minden lényeges lépésének ellenőrzésére. Egy „fekete doboz" elektronikus rendszer ezért alkotmányellenes.
Az általánosság és a személyesség elve: a szavazat csak a választópolgártól származhat, más nem adhatja le helyette. A digitális csatornán nagyobb a kényszer veszélye, mint a szavazókörben.
2.4. A szükséges Alaptörvény-módosítás
Az Alaptörvény 2. cikk (1) bekezdése elvileg nem zárja ki az elektronikus szavazást, és a 8. cikk sem írja elő, hogy a népszavazást csak papíron lehet tartani. A Kúria és az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint viszont minden olyan változást, amely a választási rendszert érdemben átalakítja, alkotmányos szinten kell rögzíteni.
Konkrét javaslat: az Alaptörvény 2. cikke kapjon egy új (1a) bekezdést: „Az országgyűlési képviselők és önkormányzati képviselők választásán, valamint az országos és helyi népszavazáson – a választás szabad, titkos, közvetlen, egyenlő és általános jellegének sérelme nélkül – a választópolgár sarkalatos törvényben meghatározott biztonsági követelményeknek megfelelő elektronikus úton is leadhatja szavazatát."
Az Alaptörvény 8. cikkébe új (5a) bekezdés: „Az országos népszavazás elektronikus lebonyolításának feltételeit, a választási rendszer ellenőrizhetőségét, a szavazat titkosságát és integritását, valamint a választópolgárok azonosításának módját sarkalatos törvény szabályozza."
Ehhez a módosításhoz az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata kell. Hogy ez meglesz-e, politikai kérdés. Én csak széles ellenzéki egyetértéssel terjeszteném elő, mert különben minden választási vereség után a vesztes oldal a rendszer legitimitását fogja vitatni.
3. Nemzetközi tapasztalatok
3.1. Észtország: i-Voting (2005 óta)
Észtország az egyetlen állam, ahol kötelező érvényű országos választásokon és népszavazásokon teljes körűen lehet interneten szavazni. A 2023-as parlamenti választáson először érkezett a leadott szavazatok több mint fele online. Az i-Voting az észt eID kártyára és a Smart-ID alkalmazásra épül. A szavazat titkosítva utazik, a szavazó digitálisan aláírja, a központi rendszer ellenőrzés után leválasztja róla a személyazonosító réteget, és csak az anonim szavazat kerül a számlálásba.
Az észt modell erősségei: kétszintű védelem (a választó digitális aláírása és a központi rendszer szétválasztása), 2013 óta nyilvános forráskód, és az, hogy a választás napjáig többször lehet szavazni, és csak az utolsó szavazat számít. Ez utóbbi a kényszer ellen véd.
A kritikák: a 2014-es független nemzetközi vizsgálat (Halderman et al.) komoly architektúrahibákat talált, köztük azt, hogy az adminisztratív gépek kompromittálhatók, és a rendszer sebezhető külföldi kibertámadással szemben. Észtország folyamatos fejlesztéssel válaszolt, 2017-től például bevezette az „end-to-end verifiability" funkciót. Egy 2024-es kormánybizottsági értékelés szerint az i-Voting már nem hordoz „magas vagy nagyon magas kockázatot", de további fejlesztési lépéseket javasol.
3.2. Németország: alkotmányellenes (2009)
A Bundesverfassungsgericht 2009. március 3-án (BVerfG 2 BvC 3/07) alkotmányellenesnek nyilvánította az elektronikus szavazógépek használatát a 2005-ös Bundestag-választáson. A 17 500 szavas határozat szerint az elektronikus szavazás csak akkor felel meg az alkotmánynak, ha a választás és a számlálás lényeges lépéseit minden polgár szakértői segítség nélkül, megbízhatóan ellenőrizni tudja. Az ítélet a választás nyilvánosságát az alkotmányos rend alapelemének tekinti, és ez egy „fekete doboz" jellegű elektronikus rendszernél nem teljesülhet.
Az ítélet nem azt mondta ki, hogy az elektronikus szavazás eleve alkotmányellenes, hanem azt, hogy ellenőrizhetőség nélkül az. Ezt a feltételt technikailag nagyon nehéz teljesíteni, és Németország azóta sem vezette be újra.
3.3. Svájc: moratórium és újraindítás
Svájc 2003 óta kísérletezett kantoni szintű e-szavazással. 2019 márciusában egy kanadai kutatócsoport (Sarah Jamie Lewis vezetésével) súlyos sebezhetőséget talált a Svájci Posta rendszerének „individual verifiability" mechanizmusában, és a Posta emiatt egy népszavazás előtt visszavonta a rendszert. 2019 júniusában a Szövetségi Tanács felfüggesztette az e-voting hivatalos bevezetési tervét.
2023. március 3-án a Szövetségi Tanács újraindította a kísérleteket Basel-Stadt, St. Gallen és Thurgau kantonban, a Svájci Posta új, „teljes körű ellenőrizhetőséget" (complete verifiability) ígérő rendszerével. A rendszer forráskódja és dokumentációja 2021 óta nyilvános, független nemzetközi szakértők és civilek folyamatosan vizsgálják. 2024 márciusától Graubünden kanton is csatlakozott. A rendszer továbbra is kísérleti, és csak a választók meghatározott körére érvényes.
3.4. Egyéb nemzetközi példák
Kanada: kb. 200 önkormányzat használ e-szavazást helyhatósági választáson, jellemzően kis községek. Szövetségi szinten nincs.
Norvégia: 2011 és 2013 között kísérletezett, majd abbahagyta, mert a bizalmi kockázat nagy volt, a részvételre gyakorolt hatás pedig kicsi.
Franciaország: a külföldön élő franciák parlamenti választáson szavazhattak így, de 2017-ben kibertámadási kockázatra hivatkozva felfüggesztette.
Hollandia, Írország: kísérleteztek vele, majd elvetették.
3.5. Mit mutatnak a nemzetközi tapasztalatok?
Nincs egyértelmű irány. Az európai országok többsége óvatos vagy elutasító. Az észt példa különleges, és azért működik, mert (a) az ország teljes digitális infrastruktúrája (bankolás, egészségügy, közigazgatás) évtizedek óta eID-alapú; (b) a lakosság digitálisan írástudó; (c) a népesség kicsi (1,3 millió) és homogén; és (d) Észtország a 2007-es orosz kibertámadás után nagyon sokat költött kiberbiztonságra.
Magyarország más helyzetben van: nagyobb és vegyesebb a népesség, alacsonyabb a digitális írástudás (különösen a 65 év felettiek és a vidéken élők körében), és kevésbé kiépült a digitális közigazgatás. Az észt modellt ezért nem érdemes egy az egyben átvenni. A svájci óvatos, kísérleti, korlátozott bevezetés a reálisabb minta.
4. A modell céljai és várható előnyei
4.1. Pénzügyi megtakarítás, feltételekkel
Egy országos népszavazás közvetlen állami költsége 8–15 milliárd forint. Ennek nagy része: a szavazókörök bérlése és felszerelése, a szavazatszámláló bizottsági tagok díja, a szavazólapok nyomtatása és szállítása, a biztonsági kíséret és a Nemzeti Választási Iroda szervezési költségei.
A digitális csatornán egy szavazat költsége a hagyományosnak töredéke. A digitális csatorna viszont hozzáadódik a hagyományoshoz, nem váltja ki. Megtakarítás csak akkor keletkezik, ha idővel szavazókörök szűnhetnek meg, vagy részben kiváltja a postai szavazást.
A becslésem: 5–10 év alatt 15–30% költség takarítható meg, de az első 5 évben a párhuzamos működés miatt többe kerül, mint a mai rendszer. Nagyobb nyereség, hogy a digitális csatornával gyakrabban lehetne kisebb tárgyú népszavazást tartani, főleg helyi szinten, és így a polgárok tényleg beleszólhatnának a döntésekbe.
4.2. Több szavazó
Észtországban az i-Voting bevezetése után a részvétel lassan, de folyamatosan nőtt, ma 60–70% körül van. Leginkább a 18–29 évesek és a külföldön élők körében nőtt. Az előbbiek hagyományosan kevesen szavaznak, az utóbbiaknak pedig fizikailag nehéz eljutni a szavazókörbe.
Magyarországon három csoport nyerne vele: (a) a határon túli magyar állampolgárok, akik ma postán szavaznak, ami lassú, és kevesen élnek vele; (b) az ingázók és a külföldön dolgozók; (c) a fogyatékossággal élők és a mozgásukban korlátozottak.
4.3. Gyakoribb, kisebb tárgyú szavazások
Ha olcsóbb és gyorsabban előkészíthető, a népszavazást kisebb, konkrét kérdésekben is lehetne használni, például egy adott infrastrukturális beruházásról vagy egy önkormányzati testület konkrét döntéséről. Ez a svájci modell felé vinné Magyarországot, ahol évente több népszavazás van.
4.4. Bizalom az állami digitális szolgáltatásokban
Egy jól működő digitális szavazási rendszer növelheti az állami digitális szolgáltatásokba vetett bizalmat. Fordítva is igaz: egy rosszul megvalósított rendszer után ez a bizalom nagyon nehezen áll helyre.
5. Kockázatok és veszélyek részletesen
A digitális népszavazás kockázatai nagyobbak, mint bármely más állami digitalizációs projekté, mert a demokratikus döntések legitimitása a választási rendszeren múlik. Egy elveszett vagy manipulált szavazást utólag nem lehet kijavítani.
5.1. Külföldi állami kibertámadás
Egy állami szintű támadónak van pénze és ideje arra, hogy a választás napját célozza. A 2014-es észt Halderman-jelentés konkrétan a Snowden-iratok alapján rekonstruált képességekre hivatkozott. Magyarország több olyan állammal határos, amelynek fejlett informatikája és aktív kiberhírszerzése van.
Védelmi intézkedések: rétegzett architektúra, légi rés (air-gap) a számláló rendszerek és az internet között, kvantumrezisztens kriptográfia, több, egymástól független szakértői audit, és előre kidolgozott katasztrófaforgatókönyvek arra az esetre, ha a választás napján gyanú merül fel.
5.2. Belföldi politikai manipuláció gyanúja
Ha a rendszer technikailag hibátlan, az ellenzék vagy a választás vesztesei akkor is megkérdőjelezhetik az egészet. A választói magatartás 60–65%-a a választási rendszerbe vetett bizalmon múlik, és az elveszett bizalom évekig nem tér vissza.
Védelmi intézkedések: teljesen nyilvános forráskód, ellenőrzési jog az ellenzéknek és a civileknek, a többpárti és civil megfigyelők hozzáférése a rendszer minden részéhez, és a választás után független szakértői audit nyilvános közzététele.
5.3. Otthoni kényszer és személyes nyomás
A szavazókörben a választó egyedül van a fülkében. Otthon viszont a családtagok, a munkáltató vagy az ismerősök közvetlenül nyomást gyakorolhatnak rá. Ez különösen veszélyes patriarchális családokban, kis településeken és munkahelyi függőségi viszonyban.
Védelmi intézkedések: az észt megoldás átvétele, vagyis a választó a szavazási időszakban (pl. 7 nap) többször is szavazhat digitálisan, és csak az utolsó számít. A választás napján a szavazókörben papíron is felülírhatja a digitális szavazatát.
5.4. Fertőzött eszköz, kártevő
A választó gépén vagy telefonján észrevétlenül futó kártevő a titkosítás előtt megváltoztathatja a szavazatot. Ez a legnehezebben kezelhető pont: a központi infrastruktúrát az állam meg tudja védeni, a 8 millió otthoni eszközt nem.
Védelmi intézkedések: kétlépcsős azonosítás két különböző eszközön (pl. számítógépen szavaz, telefonon erősíti meg), és nyilvános ellenőrző kód, amellyel a választó utólag megnézheti, hogyan érkezett meg a szavazata a központi rendszerbe.
5.5. A digitális szakadék kizáró hatása
Ha digitálisan kényelmesebb szavazni, mint papíron, akkor az idősebbek, a kis településen élők, a kevésbé iskolázottak és a digitális eszköz nélküli háztartások rendszeresen alulreprezentáltak lehetnek. Így a digitális csatorna éppen a szavazás demokratikus jellegét gyengítené.
Védelmi intézkedések: a hagyományos szavazás kötelező megtartása, és célzott segítség a digitálisan kevésbé jártas polgároknak, például felügyelt, asszisztált e-szavazás a kormányablakokban és segítő pontok a könyvtárakban.
5.6. Az összesített számlálás (integrated tallying) kockázata
Ha valaki digitálisan is szavazott, és a szavazókörben is megjelent, ezt a rendszernek azonnal tudnia kell. A megoldás: a választói névjegyzéket digitálisan kell kezelni, és a papíralapú szavazáskor a digitális szavazat automatikusan érvénytelenné válik (vagy fordítva: az utoljára beérkezett szavazat számít). Ez szervezési kérdés is: több ezer szavazókörnek kell folyamatosan online kapcsolatban lennie a központi rendszerrel, és ez maga is új hibalehetőség.
5.7. Meglepetés a választás napján
Mi történik, ha a választás napján, amikor a szavazatok 30–40%-a már beérkezett, kiderül egy súlyos sebezhetőség, vagy leáll a rendszer? Erre előre megírt katasztrófaprotokoll kell. Meg kell semmisíteni az eredményt? Csak a digitális csatornát kell figyelmen kívül hagyni? Meg kell ismételni az egész szavazást? Bármelyik döntésnek súlyos politikai és pénzügyi következménye van.
6. Azonosítási követelmények
6.1. Miért nem elég az Ügyfélkapu?
Az Ügyfélkapu és a 2024-ben bevezetett Ügyfélkapu+ kétlépcsős azonosítást használ, jellemzően jelszóval és SMS- vagy TOTP-kóddal. Ez elég egy adóbevalláshoz vagy egy orvosi időpontfoglaláshoz, de a választójog gyakorlásához nem. Az okok:
Biztonsági szint: az Ügyfélkapu nem éri el az eIDAS rendelet szerinti „magas" (High) szintet, amely az európai mérce a választási alkalmazásokhoz. Legjobb esetben „jelentős" (Substantial) szintű.
Jelszómegosztás: sokan odaadják az Ügyfélkapu-jelszavukat a családtagjaiknak, a könyvelőjüknek vagy egy ügyintézőnek. Szavazásnál ez elfogadhatatlan.
Egyetlen eszköz: a jelszó és az SMS-kód gyakran ugyanazon a telefonon érkezik, így egy fertőzött eszköz ellen nincs védelem.
Nincs kriptográfiai aláírás: az Ügyfélkapu nem írja alá kriptográfiailag a tranzakciókat, ezért nincs letagadhatatlanság (non-repudiation): nincs bizonyíték arra, hogy valóban az adott személy végezte a műveletet.
6.2. A minimálisan elfogadható azonosítási szint
A digitális szavazáshoz szerintem legalább a következők kellenek:
eIDAS QES (Qualified Electronic Signature): minősített elektronikus aláírás, amely az EU-ban jogilag egyenértékű a kézzel írt aláírással. Magyarországon ezt jellemzően az e-személyi igazolvány (eID) és a NISZ által kibocsátott más tanúsítványok biztosítják.
Két faktor, két eszközön: az egyik a választó gépén (az eID beolvasása és a PIN megadása), a másik egy külön eszközön (telefonon, hivatalos állami alkalmazással).
Élőszemély-ellenőrzés (liveness check): biometrikus arcellenőrzés a szavazás közben, hogy valóban az adott személy szavazzon, ne valaki más, aki megszerezte az eszközeit. Ez ütközhet a szavazás titkosságával, ezért adatkezelési és kriptográfiai szempontból külön kell kezelni.
6.3. Javasolt megoldás Magyarországon
A javasolt magyar megoldás három részből áll:
1. pillér: az e-személyi igazolvány (2016 óta minden új személyi igazolvány csipes és QES-képes) a hozzá tartozó PIN-nel, kártyaolvasón keresztül.
2. pillér: a Digitális Állampolgárság Programba (DÁP) beépített, hivatalos mobilalkalmazás, amely (a) biometrikusan ellenőrzi a választó arcát, (b) egy második egyszer használatos kóddal megerősíti a szavazási szándékot, (c) kriptográfiailag aláírja a szavazat tranzakcióját.
3. pillér: kiegészítő, akadálymentes csatorna: akinek nincs e-személyije vagy alkalmas telefonja, a kormányablakban személyesen, felügyelt e-szavazási asszisztens segítségével szavazhat elektronikusan. Ez főleg az időseknek és a fogyatékossággal élőknek kell.
A kártyaolvasókat az állam a választás előtti évben szerzi be, és ingyen adja annak, akinek nincs. A tájékoztató kampánynak ez is része.
7. Technikai architektúra
7.1. Tervezési alapelvek
End-to-end verifiability: a szavazó utólag ellenőrizheti, hogy a szavazatát rögzítették, a megfigyelők pedig azt, hogy a leadott szavazatokat helyesen számolták meg.
A titkosság szétválasztása: a szavazat és a szavazó kiléte kriptográfiailag el van választva, csak az összesített eredmény értelmezhető.
Nyilvános forráskód: a teljes rendszer (kliens, szerver, kriptográfia) nyilvános, auditálható kódbázis, amely a KözKód platformon érhető el, és civilek auditálják.
Réteges biztonság (defense in depth): a külső támadás, a belső támadás és a véletlen meghibásodás ellen is több, egymástól független védelmi réteg.
Reprodukálható build (reproducible build): bárki ellenőrizheti, hogy az élesben futó program pontosan a közzétett forráskódból készült.
7.2. Az architektúra fő komponensei
| Komponens | Funkció és technikai jellemzők |
|---|---|
| Választói kliens | Web- és mobilalkalmazás, reprodukálható builddel. A szavazatot helyben titkosítja, a szerver soha nem látja titkosítatlanul. Nyílt forráskódú, több független fél auditálta. |
| Azonosító szerver | eIDAS QES-ellenőrzés, a DÁP mobiltoken ellenőrzése, biometrikus ellenőrzés. A szavazati rendszertől külön infrastruktúrán fut. |
| Szavazatfogadó szerver | Csak titkosított szavazatot fogad, és nem tudja kinyitni. Naplózza az időbélyeget, a választó álazonosítóját és a tranzakció hash-ét. |
| Anonimizáló átkapcsoló (mix-net) | A titkosított szavazatokat a beérkezésitől eltérő sorrendben továbbítja. Több, egymástól független átkapcsoló, különböző üzemeltetőkkel. |
| Szavazatszámláló (tally) | Légi rés (air-gap) választja el az internettől. Csak a választás végén kapcsolják be, és csak a mix-net kimenetét dolgozza fel. Homomorf titkosítást vagy küszöbös visszafejtést (threshold decryption) használ: a feloldáshoz több kulcsőrző együttműködése kell. |
| Nyilvános ellenőrző tábla | Nyilvánosan elérhető, blokklánc-szerű, csak hozzáfűzhető auditnapló, amely minden lépést rögzít. A választók, a megfigyelők és a kutatók valós időben ellenőrizhetik a folyamatot. |
| Választói névjegyzék-szinkron | Valós idejű kapcsolat a szavazóköri szerverekkel: ha valaki digitálisan szavazott, és megjelenik a szavazókörben, a szavazókör kezelni tudja (a digitális szavazat törlése és a papír elsőbbsége, vagy fordítva, a helyi szabály szerint). |
7.3. A szavazás lépésről lépésre
A választó megnyitja a KözSzavazás alkalmazást (web vagy mobil). Behelyezi az e-személyi igazolványát a kártyaolvasóba (vagy a telefonjával NFC-n beolvassa a csipet), és megadja a PIN-kódját. A DÁP mobilalkalmazás értesítést küld a szavazó hivatalos telefonjára, ahol a szavazó megerősíti a személyazonosságát, és az alkalmazás elvégzi az arcellenőrzést.
Ezután megjelenik a szavazófelület a kérdéssel és az igen/nem lehetőséggel. A választó dönt, de a szavazat ekkor még nem hagyja el az eszközt. A kliens készít egy 4–6 számjegyű ellenőrző kódot, és megkéri a választót, hogy jegyezze fel.
A kliens a központi nyilvános kulccsal titkosítja a szavazatot, és elküldi a szervernek. A szerver időbélyeges nyugtát küld vissza. A választó később az online ellenőrző oldalon az ellenőrző kóddal megnézheti, hogy a szavazatát rögzítették.
A választás napjáig a választó akárhányszor megismételheti a folyamatot, csak az utolsó szavazata marad érvényben. Ha papíron szavaz, a digitális szavazata érvénytelenné válik. A szavazás lezárása után a légi rés mögötti számláló szerver visszafejti és megszámolja a szavazatokat, és minden lépést felír a nyilvános ellenőrző táblára.
8. A jogi háttér megváltoztatásához szükséges lépések
8.1. Alaptörvény-módosítás
A 2.4. pontban leírt módosításokhoz az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata kell. A módosítás 30 napos várakozási idővel léphet hatályba, és a választási eljárásra nem alkalmazható azonnal, ehhez átmeneti rendelkezések kellenek.
8.2. Sarkalatos törvénymódosítások
Az Alaptörvény mellett a következő sarkalatos törvényeket kell módosítani:
2013. évi XXXVI. törvény (Ve.): új IV/A. fejezet az elektronikus szavazás szabályairól; új szabályok az ellenőrzésre, a megfigyelésre és a panaszokra; az NVI és az NVB hatáskörének kiegészítése.
2013. évi CCXXXVIII. törvény (Nsztv.): az elektronikus népszavazási csatorna szabályai, a digitális aláírásgyűjtés feltételei, az NVB elektronikus ülésezési és döntéshozatali rendje.
2011. évi CLI. törvény (Abtv.): az Alkotmánybíróság előzetes normakontrollja a digitális szavazási rendszerre.
2024. évi LXIX. törvény (kiberbiztonsági törvény): a választási infrastruktúra kifejezett besorolása a „magas" biztonsági osztályba, és a kötelező NKI-auditra vonatkozó szabályok.
8.3. Új törvény a digitális szavazásról
Javaslom egy önálló, sarkalatos új törvény megalkotását „a választás és népszavazás elektronikus csatornájáról" címmel, a következő fő fejezetekkel:
Általános rendelkezések (értelmező rendelkezések, hatály). Az elektronikus szavazási csatorna alapelvei (titkosság, integritás, ellenőrizhetőség, nyilvánosság). A választók azonosításának követelményei. Az elektronikus szavazás menete. A rendszer felügyelete (NVI, NVB, NKI, civil megfigyelők). Az ellenőrzés és az audit szabályai. Hibakezelés és jogorvoslat. Átmeneti és záró rendelkezések.
8.4. Végrehajtási rendeletek
A törvény hatálybalépésével a következő végrehajtási rendeletek kellenek:
Belügyminisztériumi rendelet a választói névjegyzék elektronikus kezelésének részletes szabályairól. A digitalizációért felelős miniszter rendelete a kliensalkalmazások technikai követelményeiről. NVI-utasítás a választási bizottságok e-szavazási képzéséről. NKI-utasítás a választási rendszer kötelező biztonsági auditjának módszertanáról.
8.5. Az Alkotmánybíróság előzetes normakontrollja
Azt javaslom, hogy a köztársasági elnök vagy a Kormány még az új sarkalatos törvény elfogadása előtt kérje az Alkotmánybíróság előzetes normakontrollját az Alaptörvény S) cikke és az Abtv. 23. §-a alapján. Ha az Alkotmánybíróság előre jóváhagyja a törvényt, sokkal kisebb az esélye, hogy a választás után alkotmányellenességre hivatkozva támadják meg az eredményt.
8.6. A Velencei Bizottság véleménye
Érdemes kikérni az Európa Tanács Velencei Bizottságának véleményét a tervezett módosításokról. Ez nem kötelező, de nemzetközileg erősíti a rendszer legitimitását, és a Bizottság e-szavazási ajánlása (Recommendation CM/Rec(2017)5) konkrét útmutatást ad.
9. Bevezetési ütemterv reális időtávval
A digitális népszavazást nem lehet egy-két év alatt bevezetni. A reális minimum 5–7 év, és ha valamelyik fázist kihagyják, az súlyos kockázat.
9.1. I. fázis: egyetértés és előkészítés (0–24. hónap)
Pártközi és civil egyeztetések a kétharmados parlamenti támogatás megszerzéséért. A Velencei Bizottság véleményének kikérése. Részletes technikai specifikáció, nemzetközi szakértői tanácsadó testület felállítása. Tájékoztató kampány. Nyílt szakmai konzultáció a KözÖtlet platformon.
9.2. II. fázis: a jogi keret (24–36. hónap)
Az Alaptörvény-módosítás elfogadása. A sarkalatos törvények módosítása és az új törvény elfogadása. Az Alkotmánybíróság előzetes normakontrollja. A végrehajtási rendeletek elkészítése.
9.3. III. fázis: fejlesztés és tesztelés (24–60. hónap, részben párhuzamosan)
A fejlesztés beszerzése nemzetközi és hazai szakértők bevonásával (a svájci minta szerint nyílt pályázattal, és a forráskód kezdettől nyilvános). Ismételt nyilvános támadási próbák: nyílt sebezhetőségvizsgálat és bug bounty. Eszközellátási program (kártyaolvasók az e-személyihez). Asszisztált e-szavazási pontok kiépítése a kormányablakokban.
9.4. IV. fázis: kísérleti bevezetés kis kockázatú környezetben (60–72. hónap)
Pilot 1: egy-két önként jelentkező település helyi népszavazása, kis téttel. Pilot 2: a külföldön élő magyar állampolgárok egy esetleges népszavazáson. Folyamatos mérés és kiértékelés, nyilvános beszámolóval.
9.5. V. fázis: általános bevezetés (72. hónaptól)
Első alkalmazás országos népszavazáson, de csak akkor, ha a Pilot 1 és a Pilot 2 sikeres volt, és a társadalom széles körben megbízik a rendszerben. Folyamatos fejlesztés és audit, évente független szakértői vizsgálattal.
10. Zárszó és ajánlások
A digitális népszavazás Magyarországon bevezethető, és jó megvalósítás esetén több ember szavazhatna, hosszú távon csökkenhetnének a költségek, és a polgárok gyakrabban dönthetnének közvetlenül. Észtországban a folyamatosan fejlesztett és nyíltan kritizált rendszer két évtized alatt olyan lett, amire az ország büszke.
A kockázatok viszont valódiak és súlyosak. A német alkotmánybírósági döntés és a svájci moratórium azt mutatja, hogy egy rosszul megvalósított digitális szavazás évtizedekre lejárathatja az állam digitális szolgáltatásait, és megingathatja a demokráciába vetett bizalmat.
Ezért nem javaslok gyors bevezetést. Azt javaslom, hogy most kezdjünk el egy 5–7 éves, lépcsőzetes, nyilvános folyamatot, széles szakmai egyetértéssel, amelyben minden lépést előzetes, nyilvánosan auditált biztonsági teszt igazol. A sietős út az egyetlen, amelyet nem lehet ellenőrizni, és a kockázata aránytalanul nagy.
Konkrét ajánlások:
Soha ne vezessünk be digitális szavazást egy közelgő politikai tét miatt, csak akkor, ha minden technikai, jogi és társadalmi feltétel teljesült. A hagyományos szavazást időkorlát nélkül tartsuk meg, a digitális csatorna mellette működjön. A teljes kódbázist tegyük közzé a KözKód platformon, civilek és nemzetközi szakértők számára egyaránt.
Hozzunk létre egy Független Választási Technológiai Tanácsot egyetemi, civil és ellenzéki tagokkal, amely az NVI és az NKI mellett figyeli a rendszer minden fontos lépését. Minden választás után tegyünk közzé független szakértői auditjelentést, és vitassuk meg nyilvánosan.
Ha ezeket betartjuk, Magyarország 2032 körül oda juthat el, ahol Észtország ma tart. Ez nem hoz gyors eredményt, de hosszú távon Magyarország az elsők között lehet Európában a digitális szavazásban, és a választási rendszerbe vetett bizalom erősödhet, ahelyett hogy megrendülne.
Ez a koncepciópapír a KözKód és a KözÖtlet mellett a harmadik írás a sorozatban. A három projekt együtt egy digitális közéleti modellt ír le.