Használt autót venni olyan helyzet, ahol a vevő eleve nem bízik az eladóban, és ennek megvan az oka. Nem tudja, mi történt korábban az autóval, kié volt, hogyan bántak vele, volt-e balesete. A kilométeróra mutat valamit, de azt is át lehet állítani. A hirdetés ígér valamit, de az eladónak az az érdeke, ami a vevőnek nem. Nem kell, hogy bárki hazudjon: a bizonytalanság a piac szerkezetéből jön, mert semmi nem ösztönzi az eladót az átláthatóságra.
A Mobile.de, a Használtautó.hu és az Olx hirdetési oldalak. Összehozzák a feleket, de semmit nem garantálnak: megmutatják a fotókat, de nem ellenőrzik őket. Az eladó felhúzza az árat, a vevő lealkudja, és valahol a kettő között létrejön egy üzlet, amelyben egyik fél sem biztos. A piac nagy, a vásárlás élménye rossz. Ez a hirdetési modellből következik: az oldalnak az számít, hogy az üzlet létrejöjjön, az nem, hogy milyen.
A Salessia ötlete ott kezdődik, ahol ez a legjobban látszik: a közepes és a prémium szegmensben, ahol a vevő komoly összeget tesz le, és közben semmiben nem lehet biztos. Ennek nem az az oka, hogy az emberek rosszak, hanem az, hogy a piac szerkezete nem jutalmazza az átláthatóságot.
Amit a Cazoo megmutatott, és amit nem fejezett be
A brit Cazoo 2018-ban abból indult ki, hogy a használtautó-vásárlás élményén lehet változtatni. Hirdetési oldal helyett digitális autókereskedést épített: maga vette meg az autókat, átvizsgálta és feljavította őket, aztán a saját nevén adta el garanciával, fix áron, online, házhozszállítással. Hét nap alatt vissza lehetett adni az autót, alku nem volt. Úgy kellett működnie, mint amikor az ember a Zalandóról rendel ruhát.
A gondolat bevált. A vásárlók azt kapták, amire szükségük volt: átlátható árat, garantált állapotot, és azt az érzést, hogy egy cég áll az autó mögött, nem egy ismeretlen magánszemély. A Cazoo gyorsan nőtt, több milliárd dolláros értékelést ért el, és megmutatta, hogy a piac elfogadja ezt a modellt.
2023-ban a Cazoo csődvédelmet kért. A gondolat jó volt, az üzleti modell nem. A saját készlet sok tőkét köt le: az autókat meg kell venni, tárolni kell (raktár), javítani kell (munkaerő, alkatrész), szállítani kell (logisztika), és mindegyik tőkébe kerül. Amikor a kamatok emelkedtek, és a befektetők óvatosabbak lettek, a modell nem tudta eltartani magát. A mérleg egyik oldalán a készlet volt, a másikon a terjeszkedés, és a kettő hosszú távon nem fért össze.
A Cazoo tehát jól látta a problémát. Az a kérdés, kell-e a megoldáshoz saját autókkal teli raktár.
Platform, nem kereskedő
A Salessia nem saját készletből akar eladni, hanem válogatott platformot épít. Az eladóknak (kereskedőknek és magánszemélyeknek is) meghatározott minőségi szabályoknak kell megfelelniük, és a vevő tudja, hogy amit a hirdetésben lát, az tényleg úgy van. Ez a Booking.com-hoz áll közelebb, mint a Cazoóhoz. A Booking.com nem a saját szobáit adja ki, de garantálja, hogy a foglalás az elvárt módon működik, és ha valami elromlik, ő intézi.
Az autópiacon ez a következőt jelenti: kötelező fotózási szabály (legalább 30 kép, meghatározott szögekből: kívülről, belülről, csomagtér, műszerfal, alvázszám, gumik állapota), feltöltött szervizkönyv, CarVertical vagy KEKKH alapú előélet-lekérdezés, és a vevőnek választható kiterjesztett garancia. A garanciát a Salessiának nem kell finanszíroznia: elég egy biztosítóval szerződni, és minden megkötött garancia után jutalékot kap. A tőkekockázat a biztosítónál marad, a vevő bizalma a platformnál.
A másik nagy különbség, hogy fix ár van, alku nincs. A Salessián az eladó a valódi eladási árat adja meg. Nincs „alku lehetséges", nincs „hívjon fel". Ez egyszerűen hangzik, de az autópiacon szokatlanul erősen jelzi, hogy itt meg lehet bízni az árban. Az eladónak is kényelmesebb, mert nem kell minden érdeklődővel egy hétig alkudoznia.
Három szint egy platformon
Első ránézésre egyszerű a kép: válogatott autópiactér, amelybe bele van építve a bizalom. A részletek bonyolultabbak, és éppen ezek teszik a modellt nehezen lemásolhatóvá. A Salessia három minőségi szinten működik, amelyek más-más vevői igényre és kockázatvállalási hajlandóságra szólnak.
Az első szint a Proved. Az autó az eladó tulajdonában marad, de mielőtt felkerül a platformra, egy szerződött autószerelő átnézi. Nem a platform ellenőrzi, hanem a szerviz, és az ő neve kerül az ellenőrzési lapra. Ezzel a bizalom egy konkrét ember felelőssége lesz: ha egy autószerelő aláír egy ellenőrzési lapot, a hírnevét teszi rá. A vevő tudja, hogy az autót valaki átnézte, és ha mégis kimaradt valami, annak gazdája van.
A második szint a Salessia Ready. Ezt az autót a Salessia maga veszi meg, megjavítja, kitakarítja, rendbe teszi. Hibátlan állapotban kerül eladásra: minden elvégzett munka dokumentálva van, garanciával, házhozszállítással és hétnapos visszavásárlási garanciával. Ha a vevő az autót Salessia-szerződéses szervizbe viszi, kiterjesztett garanciát kap. A garancia tehát nem magából az autóból jön, hanem abból a rendszerből, amelyben karbantartják.
A harmadik szint a Salessia Classic, és ez a legérdekesebb. Ide nem lehet akármilyen autót beküldeni, a platform dönti el, melyik kerülhet ide. Egyetlen feltétel van: az autó értéke várhatóan nőjön. Ilyenek a klasszikus modellek, a limitált szériák és a gyűjtői darabok.
A Classic szintnek van egy olyan ígérete, amelyet más platform nem mer vállalni: ha az autót nálunk szervizeled, és megőrzöd az állapotát, egy év után bármikor visszavásároljuk az eredeti eladási áron.
Hogy ez fenntartható legyen, a Classic autó ára három részből áll: az autó értékéből, egy ügyviteli díjból és egy garanciadíjból. Visszavásárláskor az autó értékét fizetjük vissza, nem a teljes vételárat. Egy 12 000 eurós autónál például 10 000 euró az autó, 1 000 euró az ügyvitel, 1 000 euró a garancia, a visszavásárlási ár tehát 10 000 euró. Azonnal visszahozni ezért nem éri meg, mert a vevő kevesebbet kap vissza, mint amennyit fizetett. Egy évvel később viszont a 10 000 euró már jó ár, mert a Classic autó értéke közben nőtt.
Az ígéretnek feltételei vannak. Ha nőtt a futásteljesítmény, az arányosan csökkenti az értéket, és ugyanígy a romló állapot is. Komoly állapotromlás esetén az ajánlat nem érvényes. Ez a gyűjtői autók szokásos értékelése, nem kiskapu: egy klasszikus autó azért ér sokat, mert ápolják. A garancia azt jutalmazza, amit a Classic szegmensben amúgy is elvárnak: a gondos tulajdonost, a rendszeres Salessia-szervizt és a kevés futott kilométert.
Hirdetéskereső: a platform főnézete
Az üzleti modell
A Salessia több forrásból szerez bevételt, és egyikhez sem kell az induláskor saját autókkal teli raktár.
Az alaphirdetés ingyenes, a prémium kiemelés, a kereskedői fiók (tömeges feltöltés, API-hozzáférés, érdeklődő-analitika) és a szponzorált elhelyezés viszont fizetős. Ez a megszokott piactér-modell: a belépés ingyenes, a növekedésért fizetni kell. A magánszemélyeknek elég az ingyenes csomag, a kereskedőknek és a bontóknak a B2B csomag szól.
Mindhárom szintnek saját bevételi logikája van. A Proved szintnél a platform jutalékot kap az eladásból, és a szerviztől is, amiért részt vehet az ellenőrzésben. A Salessia Ready bevétele a vételár és az eladási ár különbsége: a platform megveszi, rendbe teszi és eladja az autót. A Classic szintnél az eladáskor bejön az ügyviteli díj és a garanciadíj, és mivel a visszavásárlás csak az autó tényleges értékéért történik, ez a két díj nettó bevétel marad.
A garancia jutalékból hoz pénzt. Ha a vevő a platformon köt kiterjesztett garanciát, például a DEFEND Car Protect vagy egy hasonló termék révén, a Salessia jutalékot kap. Nem finanszírozza a garanciát, és nem viseli a kockázatát: a terméket a biztosító adja, az ügyfelet a Salessia.
A finanszírozás ugyanígy jutalékos. Ha a vevő a platformon igényel lízinget vagy hitelt, a finanszírozó partner jutalékot fizet az ügyfélért. A Salessia ezzel sem tőke-, sem hitelkockázatot nem vállal.
Miből jön a pénz, ha nem a hirdetési díjból?
A Booking.com ingyenes regisztrációval is nyereséges, a Spotify ingyenes zenehallgatással is az. A GitHub nem kért pénzt az ingyenes tárhelyért, a Teams, az Enterprise, az Actions és a Copilot viszont már fizetős. A minta ugyanaz: az ingyenes belépés tömegeket vonz, a fizetős szolgáltatások erre épülnek rá.
A GitHub példája különösen illik ide. A Git, a parancssori eszköz ingyenes és nyílt forráskódú, bárki letöltheti. A GitHub az a platform, amely köré milliárd dolláros üzlet épült. Nem a tárhely volt értékes, hanem a pull request alapú munkafolyamat, a csapatkezelés, a nagyvállalati megfelelőség és a Copilot. Az alapeszköz ingyenes maradt, a köré épült platformért fizetnek.
A Salessiánál ugyanez a logika. Az alaphirdetés ingyenes, mert a sok hirdetés vonzza a vevőt, a vevő vonzza a kereskedőt, a kereskedő pedig megfizeti a prémium csomagot. A garancia jutalékot hoz: a vevő látja a lehetőséget, megköti, és a Salessia részesedést kap belőle anélkül, hogy tőkét kellett volna lekötnie. A Classic szint garanciadíja és ügyviteli díja kiszámítható bevétel, amely részben az eladások számától függetlenül is befolyik.
Miért Salessia?
A név latinos-olaszos hangzású, kétszer van benne „a" betű, puha, könnyű kimondani, és megbízhatónak hangzik. Nem tech-startupos név, nem agresszív. A prémium autópiac vevői nem tech-hangulatot keresnek, hanem azt, hogy bank és biztosító álljon a háttérben.
A Salessia névhez még nem kötődik semmi, se előítélet, se rossz emlék, és azt üzeni, hogy komoly folyamat van mögötte. Nem egy jobb Használtautó.hu-t akarok csinálni. Azt szeretném, hogy a bizalom legyen a termék, és a vevő azt érezze, hogy ami itt van, az tényleg olyan, amilyennek látszik. Olyan platformot, ahol nem alkudoznak, csak egy világos folyamat zajlik.
A technikai réteg
A frontend Next.js, és a szerveroldali renderelés (SSR) kötelező. Az autóhirdetéseknél a keresőoptimalizálás döntő: a vevők a Google-ből érkeznek, és a „2019 Audi A4 Kombi Diesel eladó Budapest" típusú keresésekre meg kell jelenni. Szerveroldali renderelés nélkül ez nem megy, mert a Google indexelője a JavaScriptből renderelt tartalmat nem kezeli ugyanúgy.
A backend .NET/C#: üzleti logika, hitelesítés, munkafolyamatok, API. Az adatmodell vegyes: vannak fix mezők (márka, modell, évjárat, ár, üzemanyag, típus), és van egy rugalmas payload, amelybe járműtípusonként más-más extra mező kerül, elektromos autónál például a batteryCapacity és a chargingTime. A payloadot JSON szövegként tároljuk, nem PostgreSQL JSONB-ként, hogy az adatmodell bármilyen adatbázis alá áttehető legyen az üzleti logika átírása nélkül.
Az adatbázistól való függetlenséget a repository minta biztosítja. Az ICarAdRepository interfész mögött PostgreSQL, Mongo vagy InMemory implementáció is lehet, a domain logika nem tudja, melyik van alatta. A keresési feltételek egy CarSearchCriteria objektumban érkeznek, amelyben fix mezők és egy dinamikus DynamicFilters dictionary van. Így az elektromos autó fogyasztása és a plug-in hibrid üzemmódjai is ugyanazon a keresési infrastruktúrán futnak, és nem kell minden új járműtípushoz új kódot írni.
A keresőréteg OpenSearch: facettás keresés, szabad szöveges keresés, földrajzi szűrés. Az igazság forrása az adatbázis, az OpenSearch csak a keresést szolgálja ki. A kettő szinkronban van, de a felelősségük különválik, ezért a keresőt le lehet cserélni úgy, hogy az alap adatmodellhez nem kell hozzányúlni.
A képek S3-ban vagy MinIO-ban vannak, előttük CDN: Európában a BunnyCDN a legolcsóbb, induláshoz a Cloudflare ingyenes szintje is elég. Minden feltöltött fotó automatikusan WebP-re konvertálódik, és három méretben tárolódik: thumbnail (kártyalista), medium (galéria) és full (nagyítás). Egy mai autóhirdetésben 30–80 fotó is lehet, ez sok adat, így az optimalizálás a rendszer skálázhatóságának feltétele.
Az alkatrészek hierarchiájához a TecDoc API használható, autóhoz és motorhoz is. Licencdíjas, de más módon nem lehet hozzájutni: évtizedek katalógusmunkája van benne, amelyet a nulláról felépíteni nem reális. A licenc belépési korlát, de versenyelőny is: aki megvette és beépítette, annak eleve jobbak az adatai, mint annak, aki weboldalakról lekapart adatokkal próbálkozik.